Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

F. Temetési szentigék

612 temetési szentigék nap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened ?" Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben ; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és újjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot az Isten házáig. Miért csüggedsz el, lelkem és nyugtalankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért. Vegyesek. Zs. 116, 7—9. Térj meg, én lelkem, a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könny hull atástól és lábamat az eséstől. Az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földén. Ján. 14, 1—3. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben és higyjetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna, néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Es ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Róm. 14, 7—9. Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék. Ján. 5, 24—29. Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én