Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

hosszú szenvedés után 548 dön annak dolga, Aki az égbe néz; Nem jártam rózsakertben, Mint sok, ki csak henyél S akármilyen hitetlen, Mindenha könnyen él. 3. Ó hányszor keseregtem, Mint aki messze jár S elfáradt véghetetlen : Mikor lesz vége már ? Sokáig kell-e járnom Ε földi gond· tanyán ? Mikor lehet meglátnom Az én örök hazám ? 4. Istennek hála érte, Időm elérkezett: Itt hagyhatom végtére A földi életet; Pályámat megfutottam, Harcom megharcolám, Hitemet megtartottam : Várom a koronám. 5. Én kedvesim, azért hát Értem ne sírjatok, Hogy Isten ím a rég várt Halálra juttatott; Gondját az ember itt lent Örökre elveti: Boldog, ki már az Istent Ott fenn dicsérheti! 6. Ott minden bajt lerázva Nem lesz több bánatunk, Meglátjuk nemsokára Egymást s vígadhatunk; Megújulunk mindnyájan S megdicsőíttetünk, A békesség honában Örök lesz életünk. Tr. 964. F. V. J. Dallama : Ε szomorú napot. (71) pl / Világ, Isten veled, Maradj hívságoddal! Míg ΟΙΟ. itt időm pergett, Csak terhet juttattál: Munkát, fájdalmat, szenvedést, Miket most Isten felcserélt Ujjongó örömmé. 2. Lelkem nem tudja azt Panaszlani híven, Mi sok fájdalmat, gyászt Kellett itt szenvednem. Mást sem vettem, mint küzködést, Amit most Isten fölcserélt Ujjongó örömmé. 3. Az üröm pohara Hányszor volt italom ! S csak az Isten szava Édes vigasztalóm. Rám zúduló bajt, szenvedést Igéje sokszor felcserélt Újjongó örömmé. 4. Ha Krisztus majd ítél, Bátran megállhatok, Pokol gyötrelminél Ő benne bízhatok. Ki híve, — minden rettegést A Krisztus annál felcserélt Újjongó örömmé.