Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

hosszú szenvedés után 547 satok, Mert legjobb megelégednünk, S építenünk, Azon, amit ád Istenünk. 4. Míg az Isten nem engedi, Eltedet baj nem érheti; S ha próbaként kínt is bocsát Itt-ott reád, Égeti szíved aranyát. 5. Boldog minden ember itt már, Ki az Isten kedvében jár, Hajója így révpartot ér, Bajból kiér, S jó bért számára Ura mér. 6. És most, édes jó Istenem, Neked adom által szívem. Itt sújts, égess, törj, mint Atyám, Ne mint bírám, — Amott üdvöt árassz reám. Fun. 24. F. Β. Ρ. Blasius János. Dallama : Nemes harcot harcoltam. (244) Mily boldog, aki meghalt Jézusnak nevében! • Mily boldog, akit nyugtat Már a sír keblében ! A gond elöl elfutott, Melytől a szív remeg, Szebb hazába eljutott S nyert dicsőbb életet. 2. Mi e gyarló életnek Börtönében élünk, Gondok, bajok illetnek, Csüggedünk, remélünk, Ο pedig nyugalommal Pihen hajlékában. Nem küzd már fájdalommal Csendes, mély sírjában. „ 3. Ο elérte már mindazt, Mit mi csak óhajtunk,; 0 Istennél nyert vigaszt, Míg mi itt sóhajtunk; Ο az egek egében Hall s zeng dicséretet, Mi siralom völgyében Hullatunk könnyeket. 4. Ki ne vágynék elmenni Ε dicsőbb hazába, Mint bajokkal küzdeni Az élet harcába' ? Oldj ki majd, oh Jézusom, Ε testből engemet, S lelkem, add, hozzád jusson, Hol érem üdvömet. Mg. 93. Mlynár Illés. Dallama : Nemes harcot harcoltam. (244) Pályám végét elérve Éltem bevégezem, Is• tentől el nem térve A menny kell énnekem; Itt minden a keservek Búbánatára vál, Éjjel, nappal kesergek : Jöjj értem, ó halál. 2. Én ifjúságom óta Éreztem, mily nehéz A föl-