Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

hosszú szenvedés után 545 hagyj! Bocsáss, bocsáss el engem, Hozzád száll fel a lelkem. Te hívsz, s én örömmel megyek, Nálad nyugodalmat lelek. 5. Örvendezz, zaklatott lelkem, A szenvedés végetért. Jézusom elhívott engem, Békét nyújt s örök babért: A mennynek üdvösségét, Benne ő dicsőségét. Szent, szent, — zengjen hálaének A föld és menny Istenének. Fun. 264. F. Ρ. J. Blázius János. Hosszú szenvedés után. Dallama : Krisztusunk, az alázat. (140) Terhem letettem végre, Pihenek harcomra, • Testem vágy a békére, Lelkem Jézusomra, Megszűnt már a fájdalom, Mely gyötrött szüntelen, Benned, csendes sírhalom, Nyugalmam meglelem. 2. Kedvesim, kik éltemben Híven ápoltatok S most, hogy búcsút kell vennem, Bús könnyet ontatok, Míg zárul itt éltetek S nyílik túl a másik, Addig Isten véletek, A viszontlátásig. Mg. 84. Eredeti dallam. (242) Elég immár! Uram, vidd lelkemet Mennyei • Sionba! Szabadíts meg, Elfáradt testemet Fektesd le síromba! Szüntesd sűrű könnyhullatásom, Halld meg forró sóhajtozásom: Elég immár! 2. Elég immár Ε küzdés, mely gyötör S szabadon nem ereszt; Ellenkezik Itt és egymásra tör A lélek és a test. Atyám, a bűn tőled elválaszt, Kérésemre oh adj ily választ: Elég immár ! 3. Elég immár A kereszt, mely úgy nyom, Ügy kínoz szüntelen! Oh e teher Nehéz a vállamon Nappal és éjjelen. Könny hull végig bús nyoszolyámon, Meddig kell még, oh meddig várnom? Elég immár! 4. Elég immár, Ha te úgy akarod, Megváltóm, Istenem, Kinyújtod rám Segítő szent karod, S megEvang, Ker. Énekeskönyv. 35