Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

kegyes életű öregek felett 541 4. Hívő lelkek, Még a halálban is Áldjuk Istenünket, Nála vár ránk A végső számadás S győzelme hitünknek. Ajtó lesz így a boldog halál, Ezen jutunk éltünk alkonyán Új életre. 5. Szenteljük hát Eletünk napjait Az örök Istennek. Minden bűntől, mely kárhozatba visz, Szent lelke védjen meg. így nem rettent immár halálunk, Minden órán utat találunk, Mennyországba. Mg. 83, Zathureczky S. Dallama : Mint a szép híves patakra. (212) βΠΊ Bocsásd, bocsásd el, én Uram, Békességgel szolgádat. Elég volt már, megfáradtam Évek hosszú során át. Az ég üdvére vágyom, Hol színedet meglátom, S kedvesimet, kik várnak rám, Ölelem mennyországodban. 2. Bocsáss, bocsáss el engemet Ε siralom völgyéből, Melyben hordtam keresztemet A te rendelésedből. Leküzdve már mindenek, S nyitva állnak az egek, Uram hív és én sietek ; Kedvesim, Isten veletek ! Bcs. 279. F. Haan L. Dallama: Mit bízik e világ. (218) Halálod, Simeon, Mint élted, szép vala, Jött • szelíden hívón Az Isten angyala, Az élet alkonyán ; Jobbjában fáklya volt, Orcája ragyogott, Midőn feléd hajolt. 2. Hívott — s te elmondád Búcsúd végső szavát, Míg sírva borultak Szeretteid reád S költöttek életre, Amelyet elhagyál, Amelyben örömük S vfezérük is valál. 3. De már te nem hallád Az édes hangokat, Enyészet homálya Elnyelte azokat. Könnyű szellemszárnyon Utad oda vetted, Ahol minden csillag Elmaradt mögötted. 4. Itt hagytad testedet S azt föld borítja el, Hová nyugodni száll, Minden kihűlt kebel Emléked őrzi