Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

526 ismétlődő gyászban 2. A most rám borult bánatot Megnyugvással viselem: Kis gyermekem, akit adott, El is vette Istenem; Boldogságom zálogát,,Reménységem bimbaját Magához az égbe vette ; Áldassék neve érette. 3. Istenemnek bölcs végzését Megnyugvással fogadom, Jóságát és bölcseségét Soha meg nem tagadom. Bár bocsátott gyászt reám, Wégis bölcs és jó Atyám: Búsít, de meg is vigasztal, Lesújt, de fel is magasztal. P. J. Egyszerre temetett két gyermek felett. Dallama: Az én időm, mint a szép nyár. (225) Ki áll ellent a halálnak ? Nyitva állnak Ő * * ' • előtte ajtaink. Betér koldús kunyhójába, Palotába, S menni kell, ha újja int. 2. Betért itt is e hajlékba, így lett néma Két jó testvér ajaka. Kettős gyászú jó szülőkre, Kesergőkre Ráborult az éjszaka. 3. Ki áll ellent a halálnak ? Az Atyának Szent fia, mi Krisztusunk. Ő a halált nagy hitével, Érdemével Rég meggyőzte, — bízhatunk, 4. Mennyek ajtaját kitárja, Várva, várja Hívei nagy seregét; Koronával ékesíti, Üdvözíti, Aki mindig benne élt. 5. Mikor végre egyesülnek, Hogy örülnek Ο s az égi angyalok: Örülnek az örülőkkel, Jó szülőkkel, Akik már oly boldogok ! 6. Most még válni int az óra, Távozókra, Tekintsen a hit szeme. Az Úr adta s el is vette, Áldott érte Mindörökre szent neve. Mg. 55. Elefánt M. A család ismétlődő gyászában. Dallama : Az én időm, mint a szép nyár. (225) Újra gyász Van, ismét gvászban Van e ház• ban A te néped, Istenünk ; Bár a régi seb még vérzik S kínja érzik, lm most újra szenvedünk.