Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

fiatalok felett 527 2. Ε bánat is szívünkön ért, S megint feléd Küldjük lelkünk sóhaját; Hisszük, jön a szent malaszttal S megvigasztal A te lelked, jó Atyánk. 3. Ó mi sokszor fáj az élet! De ha véled Hordozzuk bús terheit: Nem lesz elviselhetetlen, S eljő menten Irgalmad és megsegít. 4. Hívő szívünk tudja, érzi, Mikor nézi Könnyein át az eget, Hogy az Úr fenn a magasban Irgalmatlan És kegyetlen nem lehet. 5. Isten hitünket próbálja, S hogyha látja, Hogy hűségünk megmarad : Jöjjön bár csapás csapásra, Minden gyászra Vigasztalást, enyhet ad. Ch. J. Fiatalok felett. Eredeti dallam. (238) Az én fiatal éltemnek Mily korán lett • vége ! Ily mulandó itt mindennek Dísze, dicsősége. Immár elhagyom testemet, A mély sír eltemet. Itt tovább élnem nem lehet. 2. Isten hozzád, földi pálya, Itt hagylak örökre S megyek Uram hívására Tartósb örömökre, Akiket oly hőn szerettem, Sírnak itt felettem, Hogy oly korán elsiettem, 3. De mit sírtok ? itt senkinek Nincs örök hazája. Előbb-utóbb mindenkinek Nyitva a sír szája. A halál nem néz szépségre, Korra, egészségre, Elhervaszt mindenkit végre. 4. Én is még oly ifjú voltam S íme most mi vagyok ! Oh azt korántsem gondoltam, Hogy így elhervadok. De az Ür int s el kell mennünk, Testünket letennünk S porok lévén porrá lennünk. 5. Kedveseim, kik engemet Híven ápoltatok S most már, hogy kora sír temet, Könnyeket hullattok : Rám, kérlek, emlékezzetek, Boldogok legyetek, És most már Isten veletek ! Mg. 64. F. Haan L.