Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

a világ hiábavalósága 477 mimet temesd el, Adj boldog kimúlást, Országodba emelj,fel, Adj ott örök lakást. 5, Élők könyvébe írjad, Megváltottad nevét, Hogyha eljő a végnap, Hittel nézzek feléd. Boldogok seregében Jelöld ki helyemet, Hogy lelkem örömében Áldhassa nevedet. Dt. 554. Eredeti dallam. (218) /QQ Mit bízik e világ Ö dicsőségében, Melynek ΟΎΎ. szerencséje Eltűn páraképen. Ereje, hatalma Milyen változandó ! Mint törékeny edény, Oly könynyen romlandó. 2. Inkább higyj a jégre Jegyzett írásoknak, Hogysem e világi Múló hívságoknak. Képmutató módra Világ igér sokat, De csalfa tündérként Hiteget, csalogat. 3. Földi erő, nagyság Ledől, összeroppan, A szépség elhervad, A szív végsőt dobban ; Trón rendül, nép pusztul, Emberek elmúlnak, Mint a falevelek, S virágok elhullnak. 4. Oh mily igen rövid Világ dicsősége ! Alighogy ragyogott, Már oda, már vége ! Mint a hulló csillag, S buborék a vízen ; Embert boldogságra Az soha nem viszen. 5. Bizonyos elmúlás A mi osztályrészünk: Föld porából lettünk, Ismét porrá lészünk ; De a halálnál is Erősb a szeretet, Ezzel hosszabbítsd meg Törékeny éltedet. 6. Időnk eliramlik, Éveink sietnek : Ami elveszendő, Ne mondd azt tiednek. Keresd az égi, jót, Mert ha ezt keresed, Hűséged jutalmát Az Úrtól elveszed. Dt. 531. Jacoponus éneke (1250—1306.) Dallama : Jer, dicsérjük Istent. (16) Τ Ω Π ^^ n^kem e világ S minden gyönyörűsége t /UU. T

e vagy, oh Jézusom, Szívemnek ékessége.