Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Β. I. Kezdő és befejező énekek

42 FOHÁSZOK 8. Magasságos Istenség, Mindenható szent felség, Mennyekbe vidd lelkemet, Mikor végzed éltemet. Dt. 381. Aáchs Mihály. Dallama : Mintha szárnyon szállna. (14) tj A Miképen a szarvas Eped híves érre : Isten, úgy óhajtlak, Templomodba érve. Én lelkem, oh Isten, Szomjúhozik hozzád: Oh mikor láthatom Színről-színre orcád ? 2. Kenyerem éj és nap Könny és nehéz sóhaj ; Jöjj Atyám, ne késsél Biztató szép szóval! A,hívő sereggel Itt imádlak téged, Szívemet kiöntöm, Áldozatul végyed. 3. Szív, mire csüggedsz el, Nyughatatlan mért vagy? Megsegít az Isten : Szerelme, mi mély s nagy ! Oh, ki sírsz, keseregsz, Gondodat vesd rája: Béfödöz jósága S takargató szárnya. 4. Eddig is ki tartott? Eddig is ki védett? Mért nem lőn annyi bú, Annyi baj közt véged ? Siralmas mélységből 0 vona ki engem, Lefolyt bú árvize, Kiderüle egem. 5. Az öröm napfényét Te adád, oh Isten, Akiben én bíztam, Akiben én hittem ; Te voltál kősziklám, Te vagy védőm ma is ; Légy velem örökké, Oltalmazó paizs. 6. Oh miért hagynád el Magadat, én lelkem? Él az Úr, őbenne Vigaszom fölleltem. Bízzál csak Istenben, Jóság lakik nála. Oh legyen őneki Dicséret és hála. Dt. 45. A 42. zsoltár: Sántha Károly. Eredeti dallam. (15) Vagy: Az egek beszélik. or Oh ! Isten, nagy Felség, Akit a bölcseség Lángésze sem ér fel, Csak titkon s kutatva, Nevedet sóhajtja Epedő lelkével; Léted, bár világol, mint égő nap, lángol, Szemünk belé nem nézhet; De hitünk, oh! Isten, Láthatja szünetlen A te felséges lényed.