Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

HÚSVÉT 141 8. Hála legyen halálodért, Dipső feltámadásodért. Te élsz, mi is élünk veled, Áldjuk, Jézus, szent nevedet. Dt. 212. Hermann J. Dallama : Jézus, ki bűnös lelkemet. (189) Emmausnak tart két vándor, Lelkük oly bús, • csüggeteg, Arcuk ázott könnyhullástól, Keblüket gond tépte meg; Kifakadnak fájdalmukban, Oh de nézd, hisz Jézus ott van, Hogy bánatuk fellegét Nyájas szóval űzze szét, 2. Oh ma is hány szív barangol Bánat lepte utakon, Melyből hangos panaszt sajtol Az emésztő fájdalom ; Más meg elmegy a magányba, Ott jobban foly a könny árja. Ámde Jézus megjelen Bármi bús rejtekhelyen. 3. Tudom én is, láttam sokszor, Jézus senkit nem hagy el. Eljő, mire kell, még jókor És a porból felemel. Lelkemet, ha néha kétség Tépte, mintha messze késnék, Közelb volt, mint gondolnám S üdv, öröm kelt nyomdokán. 4. Oh maradj, szívem királya, Maradj velem, hű barát; A világ ha lelkem bántja, Hadd boruljak tereád. Vész, vihar ha fenyegetnek, Légy menedéke szívemnek; Közelléted üdvöt ad; Eloszlatja gondomat. 5. Jer, ha már beestveledik És napunk nyugvóra száll, Te segíts, ha közeledik, Mint sötét árny, a halál. Oh maradj velünk tovább itt, Kérünk, mint hű tanítványid ; Drága vendég, el ne hagyj, Hű barátunk csak te vagy! Dt. 227. F. Payr S. Neunherz János, f 1737. Aldozócsütörtök. Bevezető igék. (Antifonák.) 1. Krisztus Jézus az, aki meghalt és feltámadott. Halleluja ! Aki az Isten jobbján van és esedezik érettünk. Halleluja (Róm. 8, 34.)