Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

142 áldozócsütörtök 2. Azt mondja az Ür az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felöl. Míglen vetem ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. (Ap. csel. 2, 34, 35.) Dallama: Vigyázzatok, azt kiáltja. (196) Egek egébe költözél, Fényes dicsőségbe öl• tözéL Te, életnek fejedelme. Elvégezvén nagy munkádat, Örömmel megláttad Atyádat Mennyben, kinek vagy szerelme. Sokat munkálkodtál, Égi fényt gyújtottál Leikeinkben, Oh áldassál, Imádtassál, örökké magasztaltassál. 2. Híveidet bús szívükben Hogy megerősítsed hitükben, Lelkedet rajok öntötted ; Bánatban nyugtatásunkra, Halálban vigasztalásunkra Öt hozzánk ís elküldötted. Ő vezet bennünket, Hogy téged, fejünket Követhessünk, Tudjuk utunk S ha jól futunk, Mi is boldog célra jutunk, 3. Hogy elkészítsed helyünket, Hol egykor befogadsz bennünket, Hazánkba előttünk értél. Eljössz ismét dicsőségben S azoknak részt adsz üdvösségben, Kiket híveknek ismertél. Érettünk megholtál, Közbenjárónk voltál Isten előtt. Most is jól téssz, Helyünk már kész, Holtunk után magadhoz véssz. 4. Mily boldogság lesz majd részünk, Midőn minden terhet letészünk S téged szemlélünk, Urunkat; Azon a szép napon nékünk Örömmel telik meg mértékünk, Mert elvesszük jutalmunkat. Hozzád felemeled Lelkünket, mely veled Él örökké Mennyországban, Boldogságban, Angyali szent társaságban, Dt. 232. Kiss János, püspök, (1770—1846.) Eredeti dallam. (87) Dicsőség az Istennek, S béke itt lenn min• dennek ! Oh, mert ami szent Urunk, Akinek ma hódolunk, Föl az égbe emelkedett: Erőt vett a halálon, A poklon is immáron, S megváltá az embereket. 2. Téged, Isten, dicsérünk, Magasztalunk, míg élünk ; Térdet hajtva imádunk, Jóságodért így ál-