Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

140 húsvét 3. Oh gyászoló, oh özvegy, árva, Ki könnyel sózod kenyered : Nézz föl gondviselő Atyádra, Ö véd, vigasztal és szeret. Csak alszik a kedves halott — Az Úr Jézus föltámadott! 4. Nincsen halál! Fák és virágok Újulnak a tavasz jöttén; Kihajt a fű, hol búsan állok, A sír bemohosult gyöpjén, S issza az égi harmatot — Az Úr Jézus föltámadott! 5. Oh forrjunk szeretetben össze, Amíg az úton itt vagyunk ; Bár eljön is az élet ősze, S mint falevél, elhervadunk : Örök tavaszunk lesz amott — Az Úr Jézus föltámadott! 6. Koporsó, hol vagyon fullánkod ? Halál, hol a te hatalmad ? Oh légyen a nagy Isten áldott, A ki adott diadalmat. Oh nagy diadalmat adott, — Az Úr Jézus feltámadott. Dt. 226. Sántha Károly. Dallama: Uram, Jézus, fordulj hozzánk. (11) Él Krisztus, hát mit bánkódom ! Szívből sze• ret, azt jól tudom. Ha mind e világ megtagad, Elég, ha ő velem marad. 2. Él már megtartó Jézusom, Azért örül szívem nagyon. Ellenségem bármit tegyen, Nem árthat többé már nekem. 3. Jézusban van az én hitem, Szabadulásra ő viszen. Megtöri a sír zárait, A haláltól megszabadít. 4. Jézus eltörli bűnömet, Megszerzi örök üdvömet. És majd ha időm letelt, A sírból új életre kelt. 5. Ha üldqznek az emberek, ínségemben nem csüggedek. Ám legyen éltem mostoha, Jézusom el nem hagy soha. 6. Azért immár nem félek én, Legyek bár itt koldús szegény. Hű kísérőm marad a hit, És e kincsem meggazdagít, 7. Oh légy velem, én Jézuson, Tebenned én megnyugoszom, A bűn, halál meggyőzetett, Te szerzél örök életet.