Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

húsvét 139 Híved, Jézusom ! Hogy hozzád méhessek S szentiddel élhessek, Csak azt óhajtom. Légy velem hát, hogy helyem Nálad lehessen az égben, Örök dicsőségben. Dt. 214. ' Spener Jakab (1635—1705.) Dallama : Jézusom el nem hagyom. (155) Krisztus él, én világom, Krisztus él, én re• ménységem. Testem bár elporladjon A sötét sír mélységében, Hogyha híve maradok, Ο vele feltámadok. 2. Az életben kelljen bár Sok bánatot, bút szenvednem, Síron túl szebb élet vár ; Ε hit nem hagy elcsüggednem, És e hit szent forrása Krisztus feltámadása. 3. Ha a bűn ösvényére Csábít rosszrahajló testem, Te, hitemnek vezére, Uram, ne engedj elesnem, Hogy hozzád méltó legyek, S mennyben jutalmat vegyek. 4. Jól tudom, hogy a sír vár, S elébb utóbb jő a halál, De aki itt hitben jár, Síron túl szebb hazát talál. S ha itt vigyáz útjára, A mennynek lesz polgára. 5. Ε hit bizonyság nekem, Jézusom, hogy tied vagyok, S ha lépteid követem, Veled együtt feltámadok ; Vedd ezért hál'adásom, S mélységes imádságom. Bcs. 63. Haán Lajos. Dallama : Ki dolgát csak Istenre hagyja. (210) Koporsó, hol vagyon fullánkod? Halál, hol • a te hatalmad ? Óh légyen a nagy Isten áldott, Aki adott diadalmat, Oh nagy diadalmat adott — Az Úr Jézus föltámadott! 2. Rothadandó test, szállj a sírba, Föltámad majd rothadatlan; S kik bujdosunk e földön sírva, Örömünk lesz mondhatatlan. Meglátjuk kedvesinket ott — Az Űr Jézus föltámadott!