Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

HÚSVÉT 137 Dallama : Vigyázzatok, az kiáltja. (196) 4 "τ"τ A halál meggyőzőjének, A világ ÜdvözítőI * * - jének Örökké dicsőség legyen! Zengjetek fennszóval néki; Az ég, az Úr királyi széki, S a föld örömben részt vegyen. Elvégzé munkáját, A sír éjszakáját Meggyőzvén él. Ki híve vagy, Örvendj, vigadj : Mert ő él és te boldog vagy. 2. Már mi rettenthetne téged ? A sírtól csak bűn rabja félhet, Mi .méltán vigadozhatunk ! Urunk ő s él dicsőségben, Örüljünk, mert főnk van az égben 5 mi az ő tagjai vagyunk. Ertünk áldoztatott, De föl is támadott A halálból. Sír éjjelén Kél égi fény : Te, oh húsvéti szép remény ! 3. Már nem lesz tántorodásunk, Minden kétséges aggódásunk Hit által lecsöndesedik. Mint zúgó tengerben kőszál, A Jézus tudománya úgy áll, S szövétnekként fényesedik. Szétomlik a nagy ég, Föld megreng, tűzben ég, Semmivé lesz ; Oh, de a hit Megmarad itt, S örökké áld és boldogít. 4. Megmaradunk mi is, élünk, Sír és halál nem bír mi vélünk, Csupán a test lészen halott. Jézus él s midőn akarja, Engem az Úr hatalmas karja Fölkelt s többé meg nem halok. Szózatja földre hat, Megnyitja síromat És föltámaszt. Vele leszek, Örvendezek, S örökös jutalmat veszek ! Dt. 220. Kis János, püspök (1770—1846.) Eredeti dallam. (86) Jézus, én bizodalmam, Örök életre vezérem, • Őbenne van nyugalmam, Mert vele azt mind elérem, A mi itt vigasztalhat, Holtomban boldogíthat. 2. Jézus, Üdvözítőm él, Vele együtt én is élek Szebb hazámban, Istennél, Mért csüggednél, bágyadt lélek ? Tagjait ő nem hagyja, Sőt mind magához vonja. 3. Hozzákötött engemet Szent reményem minden szála ; Hozzáfűzte lelkemet Sírig a hit és a hála. Nem szakít el tőle már Sem élet, sem a halál!