Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

124 nagypéntek 3. Szívem, maradj hű szüntelen. Jézust kövesd, hol átmegyen ! Pálmád ne rejtsen vad tövist, Virágod örökzöld legyen. Hozsannád hangjai megett Ne hangoztass „feszítsd meg"-et. 4. Ha majd a földi lét után Lerázol gondot, bút, borút: Pálmád örökzöld lombiból Készül mennyei koszorúd, Itt elzengvén zsoltárodat, A mennyben Jézusod fogad. Dt. 197. Szász Károly püspök (1829—1905.) Nagypéntek. Eredeti dallam. (71) Ε szomorú napot, Oh ember, gondold meg; - Hagyd el e világot, Istenedhez térj meg. Imádva nézd ma, Jézusod Kínos halálra mint jutott, Munkálva üdvödet, 2. Nézd, ott Getsemánén A porban mint térdel, Mint sóhajt remegvén, Véres verejtékkel! Erted, Ádám bűnös fia, Nehéz harcát, nézd, mint vívja A menny s a föld ura, 3. Lásd, mint árulja el Júdás hű Uradat, S mint támad fegyverrel Rá durva szolgahad. S bár megfogják s kötözik őt, S hurcolják, mint gonosztevőt, Tűr érted szelíden. 4. Törvényt felette ül A sötét gonoszság ; Nézd, mily kegyetlenül Verik és gúnyolják ! S ő szenved szótlanul érted S szerez neked üdvösséget, Megmentvén lelkedet. 5. Töviskoronától Arcán a vér pereg, Hóhér ostorától Szent teste megremeg ; Oh ember, jól eszedbe vedd, Vétked miatt te érdemled Ε kínt s gyalázatot. 6. Indul keresztjével Golgota hegyére; Nézd, mint szegezik fel S miként omlik vére ! Teérted szenvedett halált, Isten Fia a sírba szállt: Nem indul meg szíved ?