Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

nagypéntek 125 7. Szegény, gyarló ember, Ha bánt a bűntudat, Buzgó lélekkel jer, Lásd, mit szenved Urad ! Sirasd s utáld meg bűnödet, Hittel ragadd meg üdvödet S kegyelmet nyersz ma itt. Dt. 198. Régi magyar dallam. (72) A keresztfához megyek. Mert nyugalmat nem • lelek Máshol, édes Jézusom ; A te néma szenvedésed S égi megdicsőülésed Megvigasztal sorsomon. 2. Látom, a kaján tömeg Mint csúfol meg Tégedet, S mennyi átkot szór reád ; El nem oltja szomjúságod, Le nem törli izzadságod, S mégis érte száll imád. 3. Engem is, ha bántanak, Semmikép nem ártanak, Míg az égre néz szemem És ha hozzád felkiáltok S ellenimnek megbocsátok, Mindenütt te léssz velem. 4. Hallom azt is szüntelen : „Én Atyám és Istenem, Mért hagytál el engemet ?" Mégis a végpillanatban Néki adtad halhatatlan S győzedelmes lelkedet. 5. Engem is, ha csüggedek, Hogy hiába szenvedek : Láthatatlan kéz emel ; Pályámat ha jól futottam, S hitben meg nem tántorodtam : Angyalod jön értem el. Nyt. 617. Eredeti dallam. (73) Sírjatok, sírjatok, Férfiak, nők, ifjak, vének: • Kiknek szíve az Űré lett; Zokogjon ajkatok, Zokogjon ajkatok ! 2, Könnyetek kisérje Dicső Fiát az Istennek. A nagy békefejedelmet, Midőn folyik vére, Midőn folyik vére. 3. Könny illesse s hála : Értünk mennyi kínt szenvedett, Hogy megnyissa fönt az eget, S lelkünket megváltsa, Lelkünket megváltsa. Bcs. 344.