Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

Keblét napfény hatja át: Jézus megtartja szavát! 5. Megmozdul a sírlepel, Száraz csontok, ím belétek Az Ür angyala lehel Űj lelket, megújult éltet. Jézus mutat új hazát: Jézus megtartja szavát! 6. Virradj dicső szombatunk, Melynek soha nem lesz vége! Jézus tündöklő napunk, Közel s távol öröm, béke! öltsd fel ünneplő ruhád: Jézus megtartja szavát! Krummacher Adolf (1768—1845) Dallama: Jézus, sebeidnek mélye nnn Nálad az üdv és Igazság, Jézusunk, bölcs ΔίΟ Mesterünk; Élet, áldás világosság Arad ránk, ha ismerünk; Add, terjedjen szent igéd. És ismerjen minden nép, Hol a földet pogány lakja, Ott is fényljék az üdv napja. 2. Főpapunk, ártatlan bárány, Értünk adtad éltedet, Midőn a kereszt oltárán önként ontád véredet; Leróttad a bűn díját, Kegyelmet nyert e világ; Ó, üdvözíts minden népet, Terjeszd folyton szent igédet. 3. Szívvel, szájjal áldunk téged, Isten fia, nagy király; A mennyben királyi széked Az idők végéig áll. Légy velünk is, ó, jövel. Szent országodat növeld; Add a pogányság megtérjen, Téged féljen és dicsérjen. 4. Jézus a múló időben Mindig ugyanaz maradsz; Híveidet áldd meg bőven, Szálljon ránk üdv és malaszt, Szentegyházad szent ügyét Hatalmas karoddal védd; Add minden ajk, minden lélek, Téged valljon vezérének. Dlífenbach János (Nagy Lajos) 10* 147