Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

ÜNNEPSZENTELÉS, ISTEN IGÉJE Dallama: Mennynek, földnek teremtője nnn Halleluja! ó, szép reggel, Melynél szebb, & * J már nem lehet! Nem küzdök ma kétségekkel, Ez a legszebb napkelet, Mely mosolyog szelíden S melyen szivem megpihen. 2. Isten jósága, mily édes! Mint a harmat száll reám, Az életnek friss vizéhez Elvezérel jó Atyám, Ki ez üde hajnalon Mindent színaranyba von. 3. Ma Sionnak drága napját Szent munkában töltöm eL Együtt mélység és magasság Kincseit ma lelem fel, Mert ez áldott reggelen Jézus szava szól nekem. 4. Ah Uram, világosíts fel, Tárd föl bűnös szívemet, Töltsd be vigasszal és hittel, Hogy járhassak teveled, Hogy áthassa szent igéd Szívem, lelkem rejtekét. 5. Add e napot úgy végezzem, — Mert a tied ez a nap — Áldásodban, kegyelmedben, Hogy örökké áldjalak, Míg a végső reggelen Lelkem nálad megjelen. Krause Jonathán (1701 — 1762). (Szász Béla) Dallama: Tündöklő hajnali csillag QQ1 Atyám, nagy kegyességedet Áldom s ImáώΟΐ dorn nevedet Ez ünnepi reggelen, Hogy e napot megérhettem, Hajlékodba betérhettem S itt vigaszt nyújtasz nekem. Mennynek, Földnek Alkotója, fenntartója, téged áldlak, Dicsőitlek és imádlak! 2. Indulatim gyarlóságát, Vétkeimnek sokaságát Előled nem rejthetem, Buzdíts, hogy a bűnt meg148