Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

4. Ismerj meg én hűséges, Kegyes jó pásztorom I Üdvömnek kútfejéhez, Hozzád óhajtozom. Hányszor megédesíté Igéd keservemet! Hányszor lecsendesité Lelked bús lelkemet! 5. Jézus, előtted állok, Ne vess meg engemet! Tetőled el nem válok, Bár téged sir temet. Ha végálomra hajtom Az én fáradt fejem, Ott is neved sóhajtom S elalszom csendesen. β. Buzgó hálával áldlak, ö. Jézus, tégedet! Halálodért imádlak, Hogy adtál életet. Ki hű voltál halálig És utad mennybe vitt: Add, éltem alkonyáig Kössön hozzád a hit! 7. Midőn el jő halálom, Vigasztalóm te légy; Előttem képed álljon. Amint halálra mégy. Míg csak egyet lehelek, Szívem benned remél, Hitemmel átölellek, Ki így hal: él az, él! Lciwenl Arnulf (1200 — 1250) nyomán Gerhardt Pál (1607-1876) Dallama: Győzhetetlen én kőszálom 1 7Q Keresztfán az Isten Fia, Ott zokog, ott sír -L i" Mária; Átkulcsolván a keresztfát, Lelkét éles tőr hatja át. 2. Fájdalomnak éles tőre, Ó, mint vérzik a szív tőle! £n Uram, e gyötrő kíntul A kemény kő is megindul. 3. Jézus, megsebesíttettél, En bűnömért te szenvedtél! Hadd gyógyuljak te sebeddel, Sok nagy bűneimet vedd el! 4. Szeretetnek mély tengere, Add, merüljön lelkem bele, Η (így én szívem felbuzduljon, S érted, Uram, lángra gyúljon. 7* 99