Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

5. Jézus Krisztus, én királyom, Ki függsz kinos keresztfádon: Oltsd lelkembe a te lelked, Megbocsátó nagy szerelmed. 6. Míg végszavad elhal lassan, Bűneimet megsirassam; Szent véred kiomló árja Lelkem mossa meg tisztára. 7. Mint te, tűrjek és szenvedjek, Megbocsássak, megengedjek, Ügyemet Istenre hagyjam, Szent tetszésén megnyugodjam. 8. Már veled megfeszíttettem, Nem én élek, Te élsz bennem, Aki engem úgy szerettél, Hogy értem halálra mentél. 9. Mikor rossz napok jönnek rám, Sűrű könnytül ázik orcám: Könny záporán át is lássam Irgalmadat ragyogásban. 10. Hogyha eljössz ítéletre, Vígy át engem szebb életre; Tekints rám irgalmassággal, S koronázz meg boldogsággal! Jacoponus <1250-1000) „Stabat Mater" latin éneke nyomán Sántha Károly Eredeti dallam 1 OA Jézus, Istennek báránya, Kínaidat ég s lot) föld szánja. A nap, A nap Setétté változik, A föld, A föld Reng és ingadozik. 2. Hegyek, halmok süllyedeznek, A kősziklák repedeznek. Holtak, Holtak, Sírból feltámadnak, A szent, A szent Városban jelt adnak. 3. íme, a templom kárpitja Kettéhasad és megnyitja Helyét, Helyét A szentek szentének, Jelét, Jelét Jehova frigyének. 4. Mindezekből, ó, mit értsünk, Szíveinkbe, vájj mit véssünk? Isten. Isten Védtelen kegyelmét: Hozránk, Hozzánk Csuda nagy szereimét