Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

5. Jézus a vigasztaló, Megszenteli gondjainkat, Hogy sem öröm, sem jajszó Hűségünkben meg nem ingat, Van Megváltónk, van Atyánk, Nincs hát miért aggódnánk! 6. Szent nevedben, Jézusunk, Elindul a vándorcsapat; Míg a mennybe eljutunk, Terjeszd ránk szent oltalmadat; Vigy e földi élten át S ott fent adj dicsőbb hazát! Schmolck Benjamin (1672—1737) VlKKERESZTI ÉNEKEK Dallama: Hirdetek tinéktek Ί zro K

e'i fel, öltözz fénybe Földnek kereksége, J-OO Nézd, miként ragyog rád Az új csillag fénye! A kegyelmes Isten Nem hagyá elveszni Népét a sötétben. 2. Vak homályban ültünk, Míg napunk nem fénylett, Istenhez az ember Mindig hűtlenebb lett. Testi kívánsága Mind mélyebbre vonta Le a föld porába. 3. Istennek tanácsát Nem érté az elme, El volt tőlünk rejtve Jósága, kegyelme. Igaz, jó vezére Nem volt a világnak, Hogy szent útra térne. 4. Végre a magasból Jött nagy világosság, Amelylyel leszáila, Hozzánk a mennyország. És e szebb hajnalra Mint homály eloszlott, A szív aggodalma. 5. Életünk világa, Jézusunk, te űzd el A bűn éjszakáját Boldogító hittel. Mint fénylő szövétnek, Igéd világoljon Az emberiségnek. 6. Ez vezessen minket Az igaz ösvényen, A bűnöst ez intse, Hogy Istenhez térjen. Ha erőnk ha92