Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

nyatlik, Szent igéd hadd fényljék Nékünk a sír­partig. 7. Add, hogy megmaradván Mindvégig a hitben. Majdan békességgel Távozhassunk innen, Cs ott fenn az égben Megláthassunk téged Örök dicsőség­ben. Rist János (1607-1667) Dallama: Mennynek, földnek teremtője 1 Nemzeteknek üdvössége, Szabadító Istene! J-O" Sába jő és néz az égre, Csillagod hol fel­tűne; a hívő nép vágyva lát Téged, Jákob csillagát. 2. Napkeletnek bölcseivel Mi is hozzád sietünk. Vágyainknak szárnya visz el Kérdve: hol van kis­dedünk? Jeruzsálem, Betlehem, Mondd, királyunk hol pihen? 3. Heródesek meg nem mondják. Hol épült fel tró­nusod; Kérdezém világ tudósát, S rólad, Uram, nem tudott. Ε világ ha nem talál, Hol vagy hát, ó, nagy király? 4. Szent igéd, e fénylő csillag, Megjelölte házadat, Melybe hívta ős Tírusnak Hű fiát a hódolat, S ott imádott a pogány, Fényes napod hajnalán. 5. Eljövünk hát nagy sietve Mint Midián hírnöki, Téged, ó, te ég kegyeltje, Mint királyt üdvözleni. Ö, nézd, térdünk meghajol, Lelkünk hitben átkarol. 6. Mi is hozzuk kincseinket, A szív drága birtokát; Vedd s kegyes szemmel tekintsed, A szegény ha szű­ken ád; Nincs mit többet adnia, Nincsen itt Arábia. 7. Aranyunk nincs, de helyette Van bennünk hit, szeretet, Tömjénünk sincs, de cserébe Buzgóságun­83

Next

/
Thumbnails
Contents