Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

Bevezetés

professzortól kapott tájékoztatás. Amennyiben az ének nem egyszerű fordítás vagy régi szöveg kisebb módosítása, hanem szabad átköltés, az átdolgozó nevét zárójelbe téve tüntettük fel. Az „Új rész". Az „Űj rész"-be felvett énekek az egész keresztyénség és egyházunk hatalmas énekkincséből adnak ízelítőt. A mai egyházi nemzedék egyik legjelentősebb és világszerte érvényesülő megmozdulása az egyházak egységét kereső ökuménikus gondolat abban éreztette hatását, hogy más egyházak énekkincséből is igyekeztünk meríteni. Elsősorban nem mai énekszerzők új énekeit vettük fel. Gyors áttekintés alapján is megfigyelhető, hogy főleg a reformáció korának gazdag tartalmú, erőteljes koráljai, ezek között is Luther Márton eddig énekeskönyvünkben nem szereplő énekei részesültek előnyben. Az is megfigyelhető azonban, hogy az újkori keresztyénségnek is gazdag az énekkincse. A megszeretett új énekek közül a templomi éneklés szempontjából is megfelelő énekeket válogattuk ki és arra igyekeztünk, hogy bevezetésükkel ne idézzünk elő törést a kialakult korái-éneklésben. A dallamok. A legtöbb újonnan közölt ének dallama ritmikus. Gyülekezeteink különös szeretetébe ajánljuk őket. Gyakorolják szorgalmasan ezeket az énekeket és vezessék be mielőbb istentiszteleti használatukba. Az ütemes éneklésmód volt a reformáció népének igazi éneklése. Világszerte erre térnek vissza az evangélikus egyházak. Idővel egész éneklésünket erre az elevenebb és szebb éneklési módra szeretnénk újból rávezetni. Tudatában vagyunk annak, hogy a dallamok nem mind egyenlő értékűek. Van közöttük sok odaadó tanulást megkívánó dallam is. Ilyen pl. a két csoportban, váltakozva énekelhető 712. sz. ének, Luther „Te Deum"-a. Ezt az éneket sok tekintetben az elkövetkezendő li9