Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

VII. A halál és az örökélet

3. Örökké! Vigasztalj engem, Hogyha itt kell Is szenvednem: Tudjam, hogy az megszűnik S minden szenvedésem végre Elváltozik dicsőségre Es örökre eltűnik. Itt nemsoká tart Ínségem, Ott örök tesz idvességem. 4. A hívek Istennel égben Élnek örök dicsőségben, Végetlen boldogságban, S az Istent látván, tapsolnak, Magasztalván őt, vigadnak Angyali társaságban, A Krisztus őket örökre Viszi örömrül örömre. 5. Ö boldogság, mint epedez, Az örömtől miként repes Szegény szivem utánad! Ö, üdvözült lelkek hona, Vajon mikor jutok oda, Hol nincs többé búbánat! Jézus, adj nekem oly szívet, Mely égbe vágy, hozzád siet. Heunlsch Gáspár (1620—1690) Dallama: Én Istenem, én bűnös ember Cfkft L

e"

kem ,e

l égbe száll a porbul, Itt nem lelem nyugalmamat; Fájó könnyem gyakran kicsordul A gond és szenvedés alatt. Szívem honvágytól eleped, £n Jézusom, ó nyújts kezet! 2. Ε (öld kietlen puszta nékem, Ö, halld meg ajkam panaszát! Nincs örömöm, nincs békességem, Ott (enn remélek szebb hazát. Segélj a göröngyös úton, Ö, végy magadhoz, Jézusom! 3. Lelkemet bűn tövise vérzi S aggódva tehozzád kiált; Boldog, ki nagy kegyelmed érzi S a hit szárnyán mennyekbe szállt; Ott gyógyultan kebledre dűl S dicsőségedben részesül. 4'. Ó, igazak dicső reménye, Örök győzelmi korona! Ragyogj (elém, e (öldi éjbe, Dicsőült lelkek 286