Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

VII. A halál és az örökélet

fényhona! Minden vágyam odasiet, Uram, ne hagyd gyarló híved! 5. Ó, jertek, hívek buzgó nyája, Boruljunk lábai elé. Szívünk, ajkunk csak őt imádja, Ki éltünket megszentelé. Ontsuk a bánat könnyeit, S δ megbocsát, ő megsegít. 6. Ó bízzatok, a hit világa Szebb otthonunkba elvezet! S utunkat ékesíti, áldja Az égi fény, a szeretet. Aki hisz, remél és szeret, Krisztus jobbján lel az helyet. 7. Közel vagy, kegyelem szép napja, Már hajnalodik keleten. Keblem a boldogság áthatja, fm célomhoz közeledem. Lelkem Jézussal egyesül, Honvágyam immár teljesül. Wlmmer Gottlleb Ágoston (1791—1863) Dallama: KI dolgát csak Istenre hagyja íxíífi Az égbe vágyom, fel az égbe, Buzgón ezért OUU imádkozom; Az én Atyámnak közelébe, Oda, oda kívánkozom. Ott van az én szebb s jobb hazám, Ott leszek boldog igazán. 2. Ott levetem, mi rajtam földi, Ott bűn nem sért, bú nem gyötör; Poharam az Ür színig tölti Veled, ó tiszta, szent gyönyör, S angyalokéval zeng dalom, Mikor Istent magasztalom. 3. Ami után itt csak igyekszem, S vágyakozom, elérem ott, S tökéletességben cselekszem, Atyám te szent akaratod; itt boldogságom éjjele, Ott lesz mosolygó reggele. 4. Kik a szívemhez forrtak itten És most nyugosznak csendesen. Kiknek sírját virággal hintem S 287