Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

VII. A halál és az örökélet

Eredeti dallam rnn Az én időm, mint a szép nyár, Menten el0"U jár, És eljő a hosszú tél. Ámde az Or szebb tavaszra Feltámasztja Azt, ki benne hisz, remél. 2. Nem lehet hát veszteg állnom, Mert az álom FJnyomhatja lelkemet. A szövétnek lánggal égjen, Legyünk ébren, Az Ür még ma itt lehet. 3. A kürtzengés máris hallik, Már hajnallik, Ütban már az angyalok. Életem csak egy tenyérnyi S számon kéri Jézusom, ha meghalok. 4. Add, Uram, hát megfontolnom Földi sorsom És eszembe hadd veszem: Mily rövid e földi élet S az ítélet Mily váratlan itt leszen. 5. Adj erőt, ha a kísértet Harcra késztet; Védj Uram, ha tőrbe csal. Légy paizsom, úgy le nem ver Semmi fegyver, És enyém a diadal. 6. Boldog én, ha e nagy harcot, Míg csak tartott, Erős hittel folytatám, Mert ha hitem megtartottam S jól harcoltam, Mennyben vár örök hazám. 7. Nosza fel hát mind magasbra, Míg révpartra Jézusomhoz juthatok. Kormányom lesz a szilárd hit, Mely nem tágít, S nem törik meg bősz habok. SzOnyl Benjairln (1717—1794) (Payr Sándor) Dallama: Szivem szerint kívánom j«Qi Uram, hiszem, remélem, Hogy eljövend na•jVx pod, Midőn a földön, égen Végigzeng szózatod. Meghallja azt az élő, Sírból a holt kikél, És mindenek hitéről Bírói szód ítél. 2. A hívek kisded nyája örömmel megy eléd, Tőled remélve, várva örök, szebb életét. S kik ittne282