Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

I. Dicséretek és könyörgések

rát így levetem S tisztább hangon zendül dicséretem. 4. Érzem, karod felém kitárva, Midőn az élet terhe, gondja nyom; Ki benned bízik az nem árva, — Szentlelked mennybe viszi sóhajom S bíztat, hogy tőled áldást várhatok, Mert gyermeked, örökösöd vagyok. 5. Ha lelked ád lelkemnek szárnyat S hitem zörget trónodnak ajtaján: Szívedből rám szeretet árad, Megkönyörülsz fiad ezer baján; Esdeklésem te meg nem tagadod, Ami üdvömre válik, megadod. 6. Boldog vagyok, mi sem csüggeszt el, Érz«m, tudóin, benned lelek vigaszt; Ha sújtasz is nehéz kereszttel, Felettem atyai szemed virraszt. 4l£ásidban részeiül életem, FCijebb annál, mint kértem s érthetem. 7. Boldog vagyok, mert közbenjáróm Én Jézusom, ki jobbod felől ül. Üdvöm tőled nevében várom, ígéreted őbenne teljesül. Boldog vagyok, míg tart lélegzetem, Dicséretedet áldva zenghetem. Crasselius Bertalan (1667—1724) (Zábrák Dénes) Eredeti dallam 1Ó vajha ezer nyelvem volna, S angjaloké-LZ vai rne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót mívelsz velem! 2. Bár szavam elhatna odá'g, Hol a nap ragyog fényesen. Szívem amíg ver, mindhalálig Szereiné Istenét híven; Bár mindegyik szívdobbanás Lenne egy-egy hálaadás! 3. Ezer áldást ki harmatoz rám? Te egyedül jó Istenem. Ki vezérel e földi pályá.i? Atyám, ki más, 25