Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

I. Dicséretek és könyörgések

hogyha te nem? Botlásimat ki tűri el Kimondhatlan szerelmivel? 4. Vessződet csókolom, mely dorgál, Meghajtom szent kezed előtt, A kísértés csak jómra szolgál, Kitartásra ez ad erőt. Ez nemesíti szívemet, S érezteti kegyelmedet. 5. Gyakran tapasztaltam örömmel, Hogy mind jó, mit tetszésed ád. Ha színig töltéd is ürömmel A keserűség poharát, S körülvett bú és félelem: Akkor is te voltál velem. 6. ó hát hogyne dicsérne szívem, Hogyne áldana tégedet! Ha e világot elveszítem, Ügyis nyertes leszek veled. Ha jön majd értem a halál, Hitem még akkor is megáll. 7. Fogadd el gyönge liáladásom, Fogadd el rebegésemet, Míg majd az angyalokkal áldom Én Istenem, a te neved, Ahol ezernyi ezerek Örökké dicsőítenek! Mentzer János (1658—1734) Eredeti dallam 1 Q Mily nagy az Űr kegyelmessége, Van-e emi" ber, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ö jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett. Én őt imádom, míg csak élek, Neki mondok dicséretet. 2. Az életet ő adta nékem, őtőle vettem lelkemet, ö tart meg nagy szeretetében, Ö vidítja fel szívemet. ö küld reám csendes nyugalmat És szárnyával megóv, befed. Jósága, mint üdítő harmat. Éleszt bennein új életet. 26