Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

I. Dicséretek és könyörgések

8. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Ne­velj végig te szent ismeretedben; Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben S végre veled örvendhes­sünk mennyekben. S2. zsoltár. Sztáray Mihály (T 1575). (Páyr Sándor) Eredeti dallam 6 0 felséges Ür, mi kegyes Istenünk, Mily cso­dálatos a te neved nekünk, Dicsőséged felhat a nagy égre S teljes vele a föld kereksége. 2. Dicsérnék téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel megejted az el­lenséget S a bosszúállót megszégyeníted. 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rá gondolsz s megáldod ezerszer. 4. Kisebbé tevéi bár az angyaloknál, De bennün­ket is te felmagasztaltál, Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent szí­ned előtt íme leborulunk, Mely igen nagy a te di­csőséged, Örök hálával áldunk mi téged. 8. zsoltár Szencz! Molnár Albert (1574—1633) nyomán Eredeti dalUtm 7 Hogy ne dicsérném az Istent, Zengedező ének­kel. Ki dolgában oly bölcs, oly szent És jót tesz mindenekkel, 0 minden áldások Atyja, Csupa jó­ság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet És hü szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával beta­karja, Engem is befedez, megvéd Az Ür hatalmas 21

Next

/
Thumbnails
Contents