Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

I. Dicséretek és könyörgések

karja. Mär anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldásit, mint harmatot Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elteled, Isten vcg nélkül szeret. 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ő nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Ö nagy az Isten kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, el feled, Isten vég nélkül szeret. 4. Lelke hűséges vezérem, Kit mellém őrül adott. Míg örök hazám elérem S itt hagyok búi, bánatot. Ki meggyújtja hitem lángját S bíztat, hogy éltem Atyja, Gyermekét el nem hagyja S elveszi a sír fullánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 5. Eg és föld ezer csodáit Szolgálatomra adá; Mit szemem lát s szívem áhít, Tőlem meg nem tagadá. Áldást hint hegyen és völgyön, Jóságából meglelem Minden nap eledelem S úrrá tett engem a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 6. Ha a szenvedés szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segedelmet küld a mennyből S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül, A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, S a hivő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 7. Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám, szereteted; Hogy ne zengne neked ajkam Hálát és dicséretet. Csak te vagy én boldogságom, Hő imára két kezem ím buzgón összeteszem; Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fent szól énekem Megdicsőült nyelveken. Gerhardt Pál (1607—1678) 22