Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

4. Fejünknek ismerünk, Mi pedig tagjaid vagyunk, Légy és maradj velünk, Gyámolits, hogyha lankadunk, Légy bajaink eloszlatója, És lelkünknek vigasztalója, Ha itt a bánat terhe nyomja. 5. Áraszd Szentlelkedet Népedre, mely benned bízik, Támassz vezéreket, Kik hívek hozzád a sírig, Kik jó úton vezetik néped, Tisztán hirdetik szent igédet, Élni és halni készek érted. 6. Mennybe szállt Jézusunk, Teremts bennünk kegyes szívet, Hogy míg itt bujdosunk, Keressünk égi kincseket. Tedd munkássá a mi hitünket, Szenteld meg egész életünket Vigy mennybe végre majd benuünket. Ri9t János (1607—1667) éneke nyomán Dallama: Vigyázzatok, azt kiáltják QQO Egc

k egébe költöztél, Fényes dicsőségbe öl««ώ töztél Te, életnek fejedelme. Elvégezvén nagy munkádat, Örömmel megláttad Atyádat Mennyben, kinek vagy szerelme. Sokat munkálkodtál. Égi fényt gyújtottál Leikeinkben, O, áldassál, Imádtassál, Örökké magasztaltassál. 2. Híveidet bús szivükben Hogy megerősítsed hitükben, Lelkedet rájok öntötted; Bánatban nyugtatásunkra, Halálban vigasztalásunkra öt hozzánk is elküldötted. ő vezet bennünket, Hogy téged, fejünket Követhessünk. Tudjuk útunk, S ha jól futunk, Mi is boldog célra jutunk. 3. Hogy elkészítsed helyünket, Hol egykor befogadsz bennünket, Hazánkba előttünk értél. Eljösz ismét dicsőségben S azoknak részt adsz üdvösségben, Kiket híveknek ismertél. Érettünk megholtál, 123