Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

Közbenjárónk voltál Isten előtt. Most is jól téssz, Helyünk már kész, Holtunk után magadhoz véssz. 4. Mily boldogság lesz majd részünk, Midőn minden terhet letészünk S téged szemlélünk Urunkat; Azon a szép napon nékünk örömmel telik meg mértékünk, Mert elvesszük jutalmunkat. Hozzád felemeled Lelkünket, mely veled Él örökké Mennyországban, Boldogságban, Angyali szent társaságban. Münter Boldizsár (1735—1793) Da'lama: KI dolgát csak Istenre hagyja nnr Üdvözítő, te mennybe szálltál Dicsőségben ««O részesülni, Oda vágynék, hová jutottál, Én is veled egyesülni; Engedd, ki vándor vagyok itt, Látnom mennyed hajlékalt. 2. A halálból életre keltél És dicsőség fogott körül. Lelkem, mely a bűnbe merültél, Ébredj, ím a nap felderül; Teremts, Uram, új életet Bennem, hogy lássam színedet. 3. Olajfák hegyén volt kínodnak Legelső súlyos kezdete, És ott folyt le diadaladnak Mennyel határos végzete; Am küldj reám Is szenvedést, Csak adj dicsőségedben részt. 4. Tieidtől áldásra nyújtott Kezekkel vetted a búcsút; Aldj engem is, ha majd lesújtott Lelkem halál révébe jut; Ha te megáldasz, a halál, Tudom, készen s nyugton talál. 5. Megdicsőült! a hit szemével Követlek égi utadon, Míg a föld vonz alá terhével, Nem szállhatok fel nyomodon; De tudom, hogy hozzád jutok, Ha mint te, én is úgy futok. 124