Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

Urokat imádnak. Látjuk, Áldjuk Igazságod, méltóságod mi is nyilván. Légy áldva Istennek jobbján! 3. Te fejünk vagy, mi pediglen Tagjaid vagyunk egy testben; Tőled jön világosság, Tőled bátorság, békesség, Élet és örök üdvösség, Nálad van a mennyország. Éleszd, Gerjeszd Mi szivünket és lelkünket, hogy áldhassunk És néked hálát adhassunk. 4. Jézus, légy a mi oltalmunk, Erős várunk s bizodalmunk Mi teljes életünkben. Csak ott van öröm, hol te vagy, Kérünk hát, minket el ne hagyj Semminemű ügyünkben. Ha baj És jaj Ér bennünket, bús szívünket bátorítsad, Érdemeddel vidámítsad. 5. Jézus, te nékünk javunkra Mentél a mennyei útra, Hogy légy szószólónk, Urunk. Add, hogy tőled vonattatván Mi is földi éltünk után Hozzád mennybe eljussunk. Ottan Vigan, Kik itt hittünk, dicsőítünk háladással, Örök dicséretmondással. Homburg Ernő (1605-1681) Dallama: Dicsőült helyeken nn-i Pályád ím véget ért, Elnémult a kín, küzώϋΐ delem, Megnyerted a babért, Tied immár a győzelem: Éltet adó örök királyunk, Szívvel, szájjal buzgón imádunk, Mind a sírig neked szolgálunk! 2. A poklot és halált Meggyőzted mennyei vitéz, Szívünk nyugtot talált, Nem csüggeszti már semmi vész; Elvetted a Sátán hatalmát, Megtörted a bűn diadalmat, Eloszlattad a sir borzalmát. 3. Ahol kegyes Atyád örök dicsőségben honol, Ott van a te hazád, Mindvégig ott nralkodol; Az angyalsereg neved áldja, Te vagy az ég s föld nagy királya, Az élők ée holtak bírája. 122