Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

kelt s többé meg nem halok. Szózatja földre hat, Megnyitja síromat És föltámaszt. Vele leszek, örvendezek, S örökös jutalmat veszek! Sturm Kristóf (1740—1786) Dallama: Tündöklö hajnali csillag OO/f '

e

r ^ivek, sze

n' haladással, Buzduló ma«ώΊ gasztalással Áldjuk a menny Istenét! Hála hassa át szívünket Híven ülni ünnepünket, Húsvét drága ünnepét! Száll a Hála Áldva őtet jóltevőnket, Krisztusunkat, A mi Megváltó Urunkat. 2. Hol vagyon halál, hatalmad? Hol koporsó, diadalmad? Krisztusunk mind széttöré. öt is a kősír fogadta, Ámde újra visszaadta, Mert Isten úgy rendelé; Élet Éled A halálból, s a homályból fénynek árja Hint reményt a földi tájra. 3. Már síromnak éjjelébe S a sötét halál elébe Megnyugodva nézhetek; Testem egykor sírba szállhat, A mi por volt porrá válhat, Lelkemet nem sebzi meg. Itt ha Sírba Tér is testem s porrá leszen, még sem félek, Krisztusommal újra élek. 4. Már ha kedvest kell siratnom, Drága hamvát földnek adnom; Fáj a szív, de hisz s remél. Bár keserű az elválás, De lesz boldog viszontlátás, Hol lelkünk örökre él. Hallom, Vallom, Így vigasztal, így nyugosztal e nap minket, Áldjuk érte Istenünket! Gyóry Vilmos (1838—1885) 119