Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

Dallama: Jézus, kl bűnOs lelkemet nnn Emmausnak tart két vándor, Lelkük oly 4 bús, csüggeteg, Arcuk ázott könnyhullástól, Keblüket gond tépte meg; Kifakadnak fájdalmukban, ö, de nézd, hisz Jézus ott van, Hogy bánatuk fellegét Nyájas szóval űzze szét. 2. Ö, ma is hány szív barangol Bánat lepte utakon, Melyből hangos panaszt sajtol Az emésztő fájdalom; Más meg elmegy a magányba, Ott jobban foly a könny árja. Ámde Jézus megjelen Bármi bús rejtekhelyen. 3. Tudom én is láttam sokszor, Jézus senkit nem hagy el. Eljő, mire kell, még jókor És a porból felemel. Lelkemet, ha néha kétség Tépte, mintha meszsze késnék, Közelb volt, mint gondolám S üdv, öröm kelt nyomdokán. 4. Ö maradj, szívem királya, Maradj velem, hű barát; A világ ha lelkem bántja, Hadd boruljak tereád. Vész, vihar ha fenyegetnek, Légy menedéke szívemnek; Közelléted üdvöt ad, Eloszlatja gondomat. 5. Bús emiékim ha felkelnek, Felém hangzik szózatod: Hogy nem hűlt k' hű szerelmed És hívedet nem hagyod. Szent igédből mindig jobban Megismerlek s lángra lobban Bennem is a szeretet, Mely összeköt teveled. 6. Másnak is te légy vigasza, Ki künn bujdos egyedül, Vagy kit fogva tart bánata S kamrájában otthon ül; Ha magába elrejtezik, Hogy ne lássák bús könnyeit: Látogasd meg őt, Uram, Ne legyen vigasztalan. 120