Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

4C8 örök élet Örök élet. Eredeti dallam. CAC Istenfélők, mily boldogok vagytok, www• I Kik meghalván, Istennel vígadtok; Ti már pihentek, Mi nem vagyunk még a bajtól mentek. 2. Csak siralomvölgye a mi földünk, Hol ezernyi búgondban gyötrődünk; Bármerre nézünk, Szívfájdalom a mi osztályrészünk. 3. Ti nyugosztok a sír éjjelében, Bátorságban és szép csendességben; Bú oda nem hat S nem zavarja meg a nyugodalmat. 4. Ott eltörül az Úr minden könnyet, ízlelitek már az édes enyhet; Az vár ott rátok, Amit fül nem hallott, szem nem látott. 5. Oh ki ne kívánna így meghalni, Mennyországért e földet elhagyni! Ki késnék itten ? Hogyha ott oly jókat ád az Isten. 6. Áldott Jézus, segélj minket erre, Jöjj és vigy át az örök életre, Hol dicsőségben Boldogultakkal élünk az égben. Dallama: Örökké! Oh mennydörgő szó. EA

β /Srökké! Örvendetes szó, Szívet, «'vüi VJ lelket fölvidító! Kezdet, melynek nincs vége ! Túl a fényes csillagkörön Örökkétartó szent öröm És zavartalan béke! Amit szenvedek idelenn, Megédesíti azt a menny! 2. Minden szépséged, oh világ, Olyan mint a fü és virág, Hirtelen elenyész itt; De ami örökkévaló, A szép, az igaz és a jó: Soha el nem enyészik. Krisztus szava megtart, megáld, Ki benne hisz, nem lát halált.