Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

örök élet 460 3. Örökké! Vigasztalj engem, Hogyha itt kell is szenvednem: Tudjam, hogy az megszűnik S minden szenvedésem végre Elváltozik dicsőségre És örökre eltűnik. Itt nem soká tart ínségem, Ott örök lesz idvességem. 4. Á hívek Istennel égben Élnek örök dicsőségben, Végetlen boldogságban, S az Istent látván, tapsolnak, Magasztalván őt, vigadnak Angyali társaságban. A Krisztus őket örökre Viszi örömrül-örömre. δ. Oh boldogság, mint epedez, Az örömtül miként repes Szegény szívem utánad! Oh üdvözült lelkek hona, Vájjon mikor jutok oda, Hol nincs többé búbánat! Jézus, adj nékem oly szívet, Mely égbe vágy, hozzád siet. Dallama: Isten felséges adománya. IIQ7 ILTa majd e földi életemnek Véget %ßU fi 11 ér rövid szakasza, Mennybejutok, ahol szívemnek Megnémul minden panasza. Hitem itt próbákon meg}' át, Amott nyer örök koronát. 2. Itt, hol a bűnnek sorsa éden S a kegyes gyakran nyomorog, Nem szánakoznak a szegényen S irigyeltek a boldogok: Itt küzdelemre készen állj, De bútól ment napot ne várj. 3. Itt csak törekedem az után, Amit ott majd feltalálok, Ahol a bűntől megtisztulván, A szent Isten előtt állok; Ott érzem az erény becsét S Isten örök szeretetét. 4. Ott örök fényben mind megértem, Amit homályban láttam itt, Hálás szívvel dicsérve nézem A bölcs Istennek útjait, Ki itt csudásan vezetett, Ha dorgált is, de szeretett.