Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

ítélet 463 a trónuson, Jövel én Jézusom, Hozsiánna! Minden kebel így esdekel: Magadhoz vigy az égbe fel. 3. Néked örök hála zengjen, Dicséretedről énekeljen Emberi ós angyali ajk. Tündökletes trónusodnál Mennyeiek serege ott áll És térdet szent nevedre hajt. Nem látott soha szem, Nem hallott a fül sem Ily örömöt. Örvendezünk, Zengedezünk, S örökké áldunk, Istenünk ! Nicolai Fülöp (1556-1608). Eredeti dallam. • · CO A Zűrökké! Oh mennydörgő szó, SzísßOOi \J ve

t tőrként általható! Kezdet, melynek nincs vége! Örökké! Időtlen idő, Annak mily igen rémítő, Aki jut éjjelébe. Uram, ha erre gondolok, Szívem megreszket s háborog. 2. Nincs e világon fájdalom, Mely meg ne szűnnék egykoron, Nincs, mely ne érne véget; De jaj, mindörökké való A féreg, a meg nem haló, Olthatlan tűz, mely éget: Ez a pokol, a gyötrelem, A kárhozat, a végtelen. 3. Örökké! Hasson szívedig! Jaj annak, aki vétkezik, S nem hajt az Úr szavára! Jaj annak, ki őt megveti, S a gonoszokat követi: Jut rémes éjszakára, Melynek vége nem lesz soha, Imádkozz', hogy ne juss oda! 4. Atyánk kinek kegyelme nagy, Kérünk téged, minket ne hagyj, Jó vagy te és irgalmas. Minket utadra édesíts, Igaz megtérésre segíts, S szent Fiadért irgalmazz! Add, a kegyelem ideje .Bűnbánattal legyen tele! 5. Örökké ! Oh mennydörgő szó, Bűnös szívet általható, Éles tőrként. Örökké! Mily iszonyú