Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

464 örök élet a gyötrelem Annak, kinek nincs kegyelem És bűnbocsánat többé. Atyánk, ki értünk onta vért, Irgalmazz az Úr Jézusért! Eredeti dallam. Λ z én időm, mint a szép nyár, Men wwwi -t\. ten eljár, És eljő a hosszú tél Ámde az Úr szebb tavaszra Feltámasztja Azt, ki benne hisz, remél. 2. Nem lehet hát veszteg állnom, Mert az álom Elnyomhatja lelkemet. A szövétnek lánggal égjen, Legyünk ébren, Az Úr még ma itt lehet. 3. A kürtzengés már is hallik, Már hajnallik, Útban már az angyalok. Életem csak egy tenyérnyi S számon kéri Jézusom, ha meghalok. 4. Add, Uram, hát megfontolnom Földi sorsom És eszembe hadd veszem: Mily rövid e földi élet S az Ítélet Mily váratlan itt leszen. 5. Adj erőt, ha a kisértet Harcra késztet; Védj Uram, ha tőrbe csal. Légy paizsom, úgy le nem ver Semmi fegyver, És enyém a diadal. 6. Boldog én, ha e nagy harcot. Míg csak tartott, Erős hittel folytatám, Mert ha hitem megtartottam S jól harcoltam, Mennyben vár örök hazám. 7. Nosza fel hát mind magasbra, Míg révpartra Jézusomhoz juthatok. Kormányom lesz a szilárd hit, Mely nem tágít, S nem törik meg bősz habok. Szönyi Benjámin hódmezővásárhelyi lelkész (1717—-1794.)