Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

örök élet 460 Dallama: Szivem szerint kivánom. CA f Τ Tram, hiszem, remélem, Hogy el1 • U jövend napod, Midőn a földön, égen Végigzeng szózatod. Meghallja azt az élő, Sírból a holt kikél, És mindenek hitéről Bírói szód ítél. 2. A hívek kisded nyája Örömmel megy eléd, Tőled remélve, várva Örök, szebb életét. S kik itt neved dicsérik, Részük nem lesz halál: Örök életre nékik Hajlékod nyitva áll. 3. De félnek majd s remegnek A bün szolgái mind, Ha Ura földnek, mennynek Rajtok végigtekint. Mert kik Istent elhagyták, S csak bűnnek éltek itt, A poklok kárhozatját El nem kerülhetik. 4. Oh add Uram, míg élek Ε földi tereken, Ama végső ítélet Szemem előtt legyen. Segélj ösvényed járnom, S benned élnem s neked, Hogy éberen találjon Igaz ítéleted. δ. Ha eljövend a nagy nap, S világnak vége lesz: Uram, híved ne hagyjad, Jobbod felől helyezz. Hagyj engem megpihenni Atyám, szent kebleden, S üdvöd helyére menni Engedj, én Istenem. Perlaky Dávid dömölki lelkész (1754—1802). Dallama: Vigyázzatok, azt kiáltják. den népeit. Reszkessen meg a gonoszság, Örvendezzen a szent igazság, Isten keze működik itt. Minden bizonnyal ád Győzelmi koronát A jóságnak; Napfényre hoz Mindent, mi rossz S villámival megostoroz. 2, Itt is vészen már jutalmat És arat fényes Keresztyén cnekeskonyv. 30