Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

452 JÓLTEVÖK ÉS EGYHÁZI TISZTVISELŐK HALÁLÁRA 5. Tiszteljétek öt sírjában Boldog halála után, És járjatok valójában Az ő kegyes nyomdokán; Nyugovása csendes légyen Mennyben örök jókat végyen, Nem hal meg, él mindig az, Ki itt hü volt és igaz. Perlaky Dávid dömölki lelkész (1754—1802). <• Dallama : Elvégeztem életemet. * C9C leletnek halálnak Ura! Csodás minS vi den te dolgod, A szép napot szomorúra Te gyorsan átfordítod. Ki gátolná akaratod? Ki szállhatna pörbe veled? Sorsunkat így mért forgatod: Számon kérnünk nem lehet. 2. Adsz Mózest Izraelednek, Bölcs oszlopembereket Rendelsz választott népednek, Mint buzgó vezéreket; Azok által igazgatod Láthatókép országodat, S munkáj okban megmutatod Nyájadnak jóságodat. 3. De ha mély szomorúsággal Akarsz minket illetni, S e földi múlandósággal Jobban megismertetni; Akkor házad oszlopait Dönti el a gyászos óra És Mózes lelke másait Elküldöd a Nébóra. 4. Ily szomorú órát értünk Most ez élet pusztáján; Vezérünket, aki értünk Híven futott a pályán, Elvetted, oh Atyánk tőlünk; Utolsó harcát megvívta, S bírói szód őt elölünk Szentebb munkára hívta. 5. Bocsássuk el békességgel Nyugtára e hív szolgát, Aki mózesi hűséggel Folytatta Ura dolgát; Ο már szentebb Kanaánnak Nyugszik dicső szép halmain, Míg mi zavaros Jordánnak Hánykódunk még habjain. 6. Minket is e szomorú sors Vár s talán