Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

ÖREGEK HALÁLÁRA 449 bús nyoszolyámon, Meddig kell még, oh meddig várnom? Elég immár! 4. Elég immár, Ha te úgy akarod, Megváltóm, Istenem. Kinyújtod rám Segítő szent karod, S megnyugszom csendesen. Felém hajolsz, balzsamot hozván, Megvigasztalsz és így szólsz hozzám: Elég immár! δ. Elég immár! Hozd el én végemet, Ha tetszik, Istenem! Ez Ínségből Vedd az én lelkemet Magadhoz kegyesen! Míg itt marad hívság, gond, bánat, Ott föllelem igaz hazámat — Elég immár! Dallama: Elég immár. EL 71 Uazavágyom Igaz otthonomba, w' «« 1

1 Ahol Atyám lakik; Ott lehetek Csendbe', nyugalomba', Ott csend uralkodik. Sok vággyal kezdtem vándorlásom, Most már csak egy az óhajtásom: Hazavágyom. 2 Hazavágyom Fáradtan az élet Küzdelmei között. Nem keresek Már gyönyörűséget És földi örömöt. Türelmesen hordom keresztem, Az Istennek, tudom, így tetszem. Hazavágyom. 3. Hazavágyom, Ottan boldogságom Szép napja felragyog; Ott van nekem „Örökös lakásom, Itt csak vándor vagyok. Ősszel a költöző madárka. Elszáll messze enyhébb hazába, Haza vágyom. 4. Hazavágyom. Fut a hajó révbe, Tengerbe a folyam. A kis gyermek Fut anyja ölébe, Én meg hozzád, Uram; Örömben, búban énekeltem. Egy ének az, mit nem feledtem: Hazavágyom. Gerok Károly (1815-1890.). > Keresztyén énekeskönyv. 29