Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

446 GYERMEKEK ÉS IFJAK HALÁLÁRA 411 gyötörte, A zord halál gyorsan letörte. Lánykánk alszik. 3. Lánykánk alszik! Miként a liliom, Oly ártatlan maradt; Bennünket itt Véteknek súlya nyom, Hozzá bün nem tapadt; Nem vádolta belső bírája, Nem rettenté a sír homálya. Lánykánk alszik. 4. Lánykánk alszik! Békesség csend honol A sír sötét ölén, De szemünkből Gyakorta könny omol, Megcsal a szép remény; Dühönghet már a sors haragja, Őt a sír védőn eltakarja. Lánykánk alszik. 5. Lánykánk alszik! Oh Atyánk, Istenünk, Ki küldted e csapást, A szülőknek, Forrón esedezünk, Te nyújts vigasztalást; Hogy ajkuk megnyugvással vallja: Legyen meg az Úr akaratja! Lánykánk alszik. 6. Lánykánk alszik! Immár elbúcsuzunk, Lánykánk, Isten veled! Adj lelkének, Megváltó Jézusunk, A mennyekben helyet! Sírhalmán virág illatozzon, A szellő itt halkan susogjon! Lánykánk alszik. Gerok Károly (1815-1890). Dallama: Oh felséges Atya Isten. C£0 ülaludtál, lefektettünk; Elhervadtál, wüOi sírba tettünk, S beborúlt az ég felettünk. 2. Nem látok mást, csak a képed, Nincs más velem, csak emléked, Nem csókolhatlak már téged! 3. Nem repülsz már az ölembe, Nem mosolyogsz a szemembe, Fényt nem hintesz éjjelembe.