Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

GYERMEKEK ÉS IFJAK HALÁLÁRA 411 4. Gőgicsélő piciny ajkad Mindörökre néma, hallgat, Csak az én búm, csak az jajgat. 5. Istenem, ne büntess engem, Ha az én nagy keservemben A lelkem sír, zokog bennem! 6. Te vagy csupán a tudója: Mint szerettem, féltve, óva, Születése napja óta! 7. Búm tengerén örömcsepp volt, Éjszakámon a szelíd hold, Lelke tiszta, mint a mennybolt. 8. Elvesztett gyönyörűségem! Ki pótolja öt ki nékem? Hol a vígasz földön, égen? 9. Te vagy csupán, Szent vallásom, Balzsamom, vígasztalásom, Mind itt, mind a más világon. 10. Liliom a tövis között, Fehér ruhába öltözött, Múló létért nyert örököt. 11. A jó Isten akarta ezt! A szív nyer akkor is, ha veszt, Javamra lesz még e kereszt. 12. Tanulok a mennynek élni, Sírtól, haláltól nem félni, Szebb, örök hazát remélni. 13. Ott jaj, sírás nem lesz többé, A sírhalom ott nem föd bé, Ott élünk, élünk örökké! Sántha Károly. Középkorúak felett. Dallama: Minden ember csak halandó. χ C "piet, halál örök Ura, Könnyek közt is ν V γι imádunk, Nézd, örömünk mint vált búra És sírásra vigságunk. Amit adtál kegyes kézzel, Ily váratlan mért ve véd el ? Gyászba borult mi fejünk, Oh vigasztalj Istenünk! 2. Vérző sebet ütél rajtunk, Fájó keblünk dúlja kín; Méltán jajgat s zokog ajkunk Boldogságunk romjain. Korán szétválasztál min-