Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

GYERMEKEK ÉS IFJAK HALÁLÁRA 411 6. Mint a tavaszi szép virág, Melyet titkon a féreg rág, Elszárad, elhull levele, Elsodorja vihar szele. 7. Úgy az élet tavaszában Ifjak éltük virágában Gyakran a nem várt halálnak Férge miatt porrá válnak. 8. De az Úr jót tett azokkal, Mert mennyben az angyalokkal Lépnek boldog szövetségbe S élnek örök dicsőségbe'. 9. Ott betegség, fogyatkozás, Kísértés vagy botránkozás, Ily földi terhek nincsenek, Jóra fordulnak mindenek. 10. Szűnjék, szülők, könnyhullástok, Könynyebbüljön elválástok; A könny, mely e gyermekért hull, Egykor majd örömre fordul. Beliczay Jónás (1764—1845). Dallama: Ments meg engem, Uram. Ulmégy, kedves gyermek, Szüleid vvti L öléből, Kiknek sürü zápor Hull érted szeméből, Fogadd el hűségük Utolsó csókjait, Kivánd rájuk Isten Legjobb áldásait. 2. Elmégy kedves lélek! Az Úr, ki elveszen, Szélvészes tengerről Biztos partra teszen. Nincs kísértés, nincs bün A sírhalom alatt; Menyegzői ruhád Ott hófehér marad. 3. Elmégy, kedves lélek! Nagy boldogság vár rád, Melyet itt a világ ígér, de meg nem ád. Mennyben a panasznak Elnémul szózatja, Mely itt az egeket Sokszor hasogatja. 4. Elmégy kedves lélek! Meglelted hazádat, Itt lenn kezdted, ott fenn Végzed iskoládat. Ott lelked pásztora Vezet bölcseségre; Itt lenn okosságunk Gyakran épít jégre.