Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

442 GYERMEKEK ÉS IFJAK HALÁLÁRA 411 5. így a kedvelt gyermekben A halál is rejtekben Mórget fúván fonnyasztja, Zöldjében elszárasztja. 6. Ilyen a mi életünk! Bátrak hát mint lehetünk! Sok időt mért Ígérünk, Nem tudván ma mit érünk? 7. Testünk mily változandó, Romlásra mily hajlandó! Mindnyájan elenyészünk, Porrá, hamuvá lészünk. 8. íme, a gyenge kisded, Kit már gyászkoporsó fed, Ily kora napjaiban Elhervadt tagjaiban. 9. Ámde nemesebb része, Lelke el nem enyésze; Az a mennybe költözött, S él az angyalok között. 10. Ott vár, szülők, bennetek, Utána készüljetek, Ott egymásra találtok És többé el nem váltok. Beliczay Jónás hőgyészi leik. (1764—1845). Dallama: Gondviselő édes Atyám. KfiO Tme a gyászt szérző halál Sok élőt A miiy hamar talál; Mint egy véletlen történet Egyaránt ér ifjat, vénet. 2. Az anyák gyermeket szülnek, Ember születvén örülnek; Ölelvén ép magzatjukat, Elfelejtik fájdalmukat. 3. Már szép jövendőt Ígérnek A földi kedves zsellérnek S örülvén a szép zálognak Tartják magukat boldognak. 4. De sokat megcsal a remény, Mert a halál szíve kemény, Nem indul meg a sírásra, Azért nem is tekint másra. 5. Nem kedvez a csemetének, Sem a szülök bús szívének; Durva kézzel tépdeli szét A természet kötelékét.