Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

426 MULANDÓSÁG ÉS KÉSZÖLET A HALÁLRA is bátran meghalok; Ahol te vagy, oda megyek, Mindörökké veled leszek, Bátran megyek utamra. 5. Hozzád megyek, oh Jézusom, Bár fedje föld testemet, Síromban én csak aluszom, S te fölkeltesz engemet; Mert általad, Isten fia, Megnyílik a menny ajtaja, Oda viszed lelkemet. Dallama: Bizony meglészen az idö. C A Λ Τ Tram Isten, tudom én jól, Hogy ^ egyszer meg kell halnom; Csak azt nem tudom, mikor, hol, És miként kell kimúlnom, Mert éntőlem elrejtetted, Hogy mely időre rendelted Az ón végső órámat. 2. Lelked munkáját, a hitet Tapasztalván magamban S érezvén, hogy a szeretet Szívemben is fellobban: Ebből megbizonyosodom, Hogy bocsánatát várhatom Jézusért bűneimnek. 3. Oh e boldog reménységben Tartsd, erősítsd lelkemet; Ne engedd, hogy a kétségben Elveszítsem hitemet. Őrizd meg nagy kegyelmedet, Irántam hü szerelmedet, Míg hozzád mennybe jutok. 4. Tartsd meg utolsó percemig Elmémet tisztán, épen; Halálom ha elérkezik, Készületlen ne érjen. Álomra hajtván fejemet, Tehessem békén lelkemet Atyai szent kezedbe. 5. Ha a kínos aggodalom S a kétség győzne rajtam; Ha még emészt a fájdalom, S panaszra nyüna ajkam: Ne ródd bűnül, én Istenem, Gyarló vagyok, beismerem, Bocsásd meg gyöngeségem. 6. Ha jönne végem hirtelen, Vagy rám törne