Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

MULANDÓSÁG ÉS KÉSZÜLET A HALÁLRA 427 erőszak: Bánj, Uram, kegyesen velem, Erősségem te légy csak. Akármikor bátran halok, Csak tudjam, hogy tied vagyok S tenálad újra élek. 7. Légy mellettem, oh Jézusom, Mikor többé nem hallok; Tekints reám, én Krisztusom, Mikor már nem szólhatok; Akkor lelkem óhaj' tását, Szívemnek fohászkodását Vegyed s adj üdvösséget. Dallama: Ki dolgát csak Istenre hagyja. EAQ Uogyton-fogy napjaimnak száma, Ki wlWi 1 tudja, hol ér a halál? Mily boldog, kit végső órája Józanon és készen talál! Annak csendes kimúlása És könnyű lesz számadása. 2. Reggel ragyog a rózsa fénye. S este gyakran elhervad már; Ilyen szívünk földi reménye, Ma vígadunk, holnap sír zár. Mint a nyíl, repül életed, Ember, s mégis vesztegeted! 3. Ne kedveld a világ lármáját, Nincs itt örökös lakásod; Keresd lelked dicsőbb hazáját, Mennybe szálljon óhajtásod. Itt bú s öröm változandó, Ott fenn lesz sorsod állandó. 4. Ne halogasd semmi tisztedet, Ma tedd, amit szükség tenned. Holnap éred talán végedet S a számadásra kell menned. Ez órában sok jót remélsz, Holnap talán már nem is élsz. 5. Hozzád térek, oh élet Atyja, Míg még kegyelmet várhatok. Szívemben él igéd szózatja, Ε nagy intés: vigyázzatok! így hirtelen múljak ki bár, Tenálad boldog öröm vár. Kis János püspök (1770—1846).