Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

FELEBARÁTI SZERETET 351 marad, Oszd ki másnak, odatekints A szegényre, akinek kenyere sincs. 3. Aki ad a föld javából, Azzal még csak testet ápol; De ahol a lélek szenved, Segítséggel, tanáccsal ott jelenj meg. 4. Sajgó bánat titkos fészkét Megleli az igaz részvét, Vigasztaló szava gyöngéd, S letörli a szenvedőnek bús könnyét. 5. Letörölni fájó könnyet, Fölemelni, aki görnyed: Ez a jó szív szent munkája, Erre tanít a Megváltó példája. 6. Járjunk hát az ő nyomában, Nem lankadva jó munkában; Ő az élet magvetője, Aratásunk gazdag leszen belőle. Csengey Gusztáv. Dallama : Hirdetek tinéktek (Hogy naponként). ARA Τ ertek, hű barátim, Már az est kö'' zeiget, Itt e puszta tájon Gond űzi a lelket. Induljunk csak bátran, Úgy jutunk majd célhoz Az örök hazában. 2.

r A szoros, nehéz út Kedvünket ne szegje; Az Úr hívott minket, Megsegít kegyelme. Rajta csak előre, Tekintsünk Sionra, A szent hegytetőre. 3. Aki már megindult, Tettét meg ne bánja, Útja mindig könnyebb S mennyben lesz hazája. Elcsüggedni nem kell, Küzdjetek meg bátran Minden kísértettel. 4. Ha utadat állja A bűnös természet, Az Úr úgy kívánja, Fojtsd el, ne kíméljed. A testet, mely gátol, Fékezd, hogy szabadulj Minden csábítástól. 5. Bár utunk töretlen S lábunk tövis vérzi, De csak ez egy úton Lehet célhoz érni. Senki