Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

352 FELEBARÁTI SZERETET 352 meg ne álljon, Van vezérünk, győzünk Minden akadályon. 6. Menjünk csak szerettim, Jó Atyánk velünk van. Megsegít, ha baj f ér, Minden utainkban. Szép napját felhozza, Ád erőt és kedvet, Hívét el nem hagyja. 7. Menjünk, mint testvérek, Vidáman, karöltve. Hozzunk így örömöt Ε kietlen földre. S miként József inte, Testvérek, az uton Mi se vesszünk össze. 8. Egyik ha elesnék, Vegye fel a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik. Sorakozzunk összébb, Szívesen szolgálja Az erős a gyöngét. 9. Testvérek, várjatok Még csak egy kevésig, Hamar hazaérünk, A halál nem késik. Ott majd megnyugoszunk, Atyánk hajlékában Mily boldog lesz sorsunk. Dallama: Hogy no dicsérném az Istent. tet Atyja Sok áldást oszt mindennek. Vájjon hálauó lennék-e, Ha nem venném szívemre, Hányszor áradt éltemre Jóságának nagy mértéke? Ami jót lát életem, Mind neki köszönhetem. 2. De örömöm mely ízetlen. Búm mely keserű lenne, Ha társam nem volna velem S azokban részt nem venne. Itt kietlen pusztaságban Számkivetve járkálnék S enyhülést nem találnék Hü szívek társaságában: Ha másokhoz engemet Nem fűzne a szeretet. 3. Szívemből adok hálákat, Hogy nekem, jó